A szánkhja, a jóga, és a buddhizmus különböző iskolái mind tapasztalati alapon tanítanak, vagyis arra törekszenek, hogy a kereső saját maga tapasztalja meg a különböző állapotokat, az előtte járók által is felfedezett valóságokat. Ugyanakkor bizonyos tudatállapotok csak hosszú gyakorlást követően válnak elérhetővé. Honnan vegyük az ehhez szükséges stabil, kitartó hitet és motivációt?
A tradicionális válasz szerint az ősi, szent tanításoknak tartott szövegek tanulmányozása, és az élő, megvalósított (vagyis az utat végigjárt) Mesterek tanításainak hallgatása, tanulmányozása lesz a forrásunk. Ha valamit közvetlenül még nem tapasztaltunk meg, nem tehetünk mást, mint hogy bizalommal fordulunk azok felé, akik sikerrel jártak, és megpróbáljuk tőlük megtanulni mindazt, ami a közvetlen megtapasztaláshoz szükséges. Pontosan így tanultunk meg mindent; beszélni, járni, stb.
Speciális tanulási módszer
Roppant fontos itt a "tanulmányozás" (svādhyāya) kifejezés pontos megértése. Nem azonos egy előadás puszta meghallgatásával, vagy egy könyv elolvasásával; az adott tanítás asszimilációját, integrálását jelenti saját hiedelemrendszerünkbe! Egy új elem beillesztése nem egyszerű: tisztázó kérdésekre, az esetleges belső feszültségek felismerésére, kioldására lehet szükség, valamint az új megközelítés minél gyakoribb felidézésére, ismétlésére.
Ezt a célt szolgálja a szövegek recitálása, a mantrák ismétlése a hagyományos tanulási folyamatban. Hasonló ez, mint a nyelvtanulásban: egy nyelvtani szabály megértése nem azonos a szabály természetes, könnyed használatával a beszélgetés közben. Utóbbihoz sok-sok ismétlés vezet.
Mennyi idő kell ehhez?
A személyes életfilozófia kialakításának folyamata időigényes, hiszen ha egy tradicionális iskola gyakorlatrendszerét akarjuk követni, át kell vennünk az adott iskola világszemléletét, szimbólumrendszerét, szóhasználatát! Ellenkező esetben nem egy nyelvet beszélünk: ugyanaz a tapasztalat mást jelent a tanító, és mást a tanuló számára. A tanító azon az úton tud végigvezetni, amin ő maga végigment. Azt ismeri. Ezért a személyes életfilozófia kialakítása egyfajta hasonulássá válik a tanuló részéről, annak érdekében, hogy vezethetővé alakítsa saját magát.
Nem az számít igazán, hogy mi történik, hanem hogy az adott tapasztalat mit jelent a tapasztaló számára! Ha a tanuló számára a spontán jelentésadás folyamatában ugyanaz a jelentés jelenik meg, mint a tanító számára, a tanuló készen áll a tanító tapasztalatának közvetlen megélésére. Ezért van az, hogy a jógik szemében a tanítvánnyá válás egy komoly mérföldkő, és egyben komoly elismerés is, ha valakit tanítványuknak neveznek. Úgy is mondhatnánk, hogy a tanuló ekkor kerül rá az Útra, amelyhez összes korábbi gyakorlása, tanulása előkészület volt.
Közismert az elme élvezet-kereső természete. Próbálhatjuk letagadni, elfojtani, büntetni, de jobban járunk, ha elfogadjuk olyannak, amilyen. A tréning ezen szakaszában a tanuló feladata, hogy az elméjét befelé fordítsa, és felfedezze, hogy milyen finom élvezetek érhetők el belül.
Mivel mi világi életet élve, állandó kísértések és elterelő ingerek között élünk, ha lehetséges még fontosabb a belső értékrendünk, meggyőződéseink és hiedelmeink sziklaszilárd kialakítása.
A spirituális út megalapozásának rendkívül fontos folyamatát két programmal igyekszem segíteni:
- Patandzsáli Jóga szútráinak elemzése (a Jóga szútrák a jóga tanításainak alapműve, melynek ismerete nélkülözhetetlen a jóga és a szánkhja eredeti céljának és módszertanának megértéséhez, a kulcsfogalmak elsajátításhoz. Gyakorlati oldalról célja a rendszeres meditáció szokásának kialakítása.
- Meditatív önismeret (egy szisztematikusan felépített önismereti rendszer, melynek célja egyrészt a kereső jelenlegi hajlamainak és tendenciáinak, valamint kritikus hiedelmeinek és értékeinek megismerése – hogy tisztán lássuk, honnan indulunk -, másrészt a változtatás lehetséges módszereinek elsajátítása. Eszközei a vezetett meditáció, kontempláció, belső párbeszéd, relaxáció.
Ha a gyakorló világszemlélete és szokásos napirendje, életmódja harmóniába kerül, készen áll a szisztematikus, elkötelezett gyakorlásra, egy olyan Útra, mely váratlan örömöket és akadályokat rejt, de immár nem lesz eszköztelen a velük való megküzdésre.
Erről a folytatásról "az Út maga" menüpontban olvashatsz bővebben.