A szánkhja olyan, mint egy országokon és történelmi korokon átívelő folyam: számtalan elágazásból és leágazásból áll, melyek mindegyikét saját erejével segíti, miközben ő maga is számos ismert és még több ismeretlen ér és patak összefolyásának eredménye.
A szánkhja átíveli és összeköti a dzsainizmus, a buddhizmus, a jóga, a védánta, és a különféle tantrikus iskolák felbukkanását, virágkorát és hanyatlását; hol látványosan, hol rejtetten meghúzódva segíti a Valóság megismerésére irányuló törekvésüket. Ezért állítja a fenti idézetben Gopináth Kavirádzs, aki sokak szerint a XX. század legnagyobb indiai filozófusa, hogy a szánkkja maga az indiai filozófia!
Ugyanakkor a szánkhja legalább annyira pszichológia, mint filozófia: nem csupán a célt határozza meg, amerre mennünk érdemes, de arra is választ kínál, hogy miként járhatjuk be a célhoz vezető utat. Ha lételméletként, üdvözléstanként tekintünk rá, a legősibb ismert, rendszerezett filozófia, ha ismeretelméletként, az elme analíziseként, akkor pszichológia.
Bár gyökerei az időszámítás előtti első évezred hajnaláig érnek, a szánkhja mégsem egy halott filozófiatörténeti érdekesség; tanulmányozása, követése aktív befelé tekintést, ön-analízist kíván a keresőktől.
Miért pont a szánkhja? Mert a szánkhja tanításai alkotják az összes indiai iskola, teória alapját. A többiek olykor átveszik a tanításait, máskor átalakítják, vagy vitáznak vele, és elvetik, de sohasem hagyják figyelmen kívül: a szánkhja tanulmányozása tehát az indiai filozófia alapjainak megértését kínálja!